Ez a mese a Seholsincs Szigetet, a hasonló című mesekönyv helyszínét és szereplőit mutatja be. Kiadók érdeklődhetnek itt: foldvarigyorgy@gmail.com
Ott, ahol az ég a földet éri, ahol a szivárvány kibukkan a tengerből, és tarkára festi a bukfencező delfineket, a Sosemvolt-tenger közepén terül el a Seholsincs-sziget.
A Seholsincs-szigetre a Képzelet-hajó viszi a gyerekeket, felnőtteknek ott semmi keresnivalójuk – de el is süllyedne alattuk a hajó, hiszen minden deszkája seholsincs-szigeti fantáziafából van, vitorláit meg álomból és holdsugárból szőtték a szövőpille-tündérek.
A sziget kikötője, a Nemtudom-öböl, közvetlenül a Nevenincs-hegy alatt fekszik. A sziget fővárosában, Nagykukutyinban élnek a zabhegyezők. Ők minden nap meghegyeznek egy zabot, ez a munkájuk. Rendes zabhegyező egy szem zabbal négy-öt percet is dolgozik, ez aztán rettenetesen kimeríti, úgyhogy utána le is fekszik, és ha nem keltik fel ebédelni, húzza a lóbőrt estig.
Nagykukutyinban csak akkor esik az eső, ha a polgármester úgy határoz, hogy most már locsolni kell az utcákat, mert nagyon porosak. Az esőnek máskor csak a zabföldek felett szabad esni, de nem zuhogni ám, hanem csak úgy szemerkélni egy kicsit, hogy jó harmatosra áztassa a zabot, mert a nedves zabot könnyebb hegyezni.
Hó meg csak karácsonykor esik, hogy a nagykukutyini égig érő karácsonyfa ne maradjon fehér takaró nélkül. Egyszer ugyan volt egy népszavazás, amelyiken elhatározták, hogy nyáron is essen a hó, de a polgármester macskája akkorát prüsszentett, amikor az orrára esett az első hópehely, hogy mind elfújta a hófelhőket. Azokból meg az összes hó a pusztanekeresdi datolyafákra esett, úgyhogy azon a nyáron datolya nem termett, viszont a majmok mind piros orral jártak, és télikabátban szánkóztak a sivatagban.
A Seholsincs-sziget tele van állatokkal, a legcsúnyább köztük a pirospettyes marcangóc, akinek kilenc füle van és öt lába, és akkora a szája, hogy amikor a bölcsességfoga megfájdult, barlangászokat kellett beküldeni, hogy megkeressék. A marcangóc egyébként gyümölcsöt eszik. A kedvenc eledele a citrom, mert a savanyú gyümölcs egy kicsit összehúzza a száját, és ettől, szakértők szerint, egy nagyon picikét szebbnek látszik.
A legszebb állat a Seholsincs-szigeten a zöldszemű macskamicó. Ez majdnem olyan, mint egy nagyra nőtt házimacska, csak karcsúbb, és arany-zöld cirmos a bundája. A legokosabb állat a tudományos szamár (latin neve Asinus Philosophicus), aki a krumpligumók alakjának különbözőségéről írott tanulmányával elnyerte a Felsőbütykösi Tudományos Akadémia levelező tagságát, és a Nesze Semmi, Fogd Meg Jól Érdemérmet.
A legbutább állat a szigeten a szőrös bambika, akinek három évbe telik kiszámolni, mennyi egy meg kettő.
A Seholsincs-szigeten a legszebb évszak a nyár, ezért aztán egész évben nyarat tartanak, csak mutatóba akad egy-egy hét az őszből, télből, tavaszból, hogy el ne felejtsék, milyen évszakok vannak. És mivel az iskolaév ott is ősszel kezdődik, és nyár elején fejeződik be, a seholsincs.szigeti gyerekek egy évben három hetet járnak iskolába. De ne hidd azt, hogy butábbak, mint máshol, mert a tudást a tanító nénik medvecukorba töltik nekik, és ha egy seholsincs-szigeti gyerek elszopogatta a számtankönyvet, és megivott rá egy pohár tudományos málnaszörpöt, hát úgy elmondja a szorzótáblát hátulról előre, hogy jobban se kell.
Szeretnél a Seholsincs-szigetre jutni? – Ez a világ legegyszerűbb dolga! Este, mielőtt elalszol, szólj anyunak, hogy ez a mesét olvassa el neked. Álmodban biztosan eljön érted a Képzelet-hajó, hogy odaröpítsen!
Földvári György
